A Hófehérke után sokan mondják, hogy itt az újabb kihívó az év legrosszabb filmje címre (VIDEÓ)

Van az úgy, hogy kétes minősége ellenére egy film pont olyan, mintha moziba szánt alkotás lenne: akadnak színészei, képkockák követik egymást gyors egymásutánban, van zenéje és valamiféle cselekménye – avagy minden téren olyan, mintha egy film volna, de igazából nem az. Sem összességében, sem minőségileg. Nos, hiába készült egy alapvetően primitív egyszerűségű videójátékból, hiába tudok sok érvet felsorakoztatni ellene, a frissen moziba kerülő Egy Minecraft film nem ilyen mimic. De előre szólok, hogy jó még ettől sem lesz.

Túl a creepeken és disznókon

Az eredetileg Shawn Levy rendezőt (Deadpool & Rozsomák, A mumus) váltó Jared Hess (Nacho Libre) filmes adaptációjának sztorija lényegében annyiból áll, hogy a mindig is bányászatra vágyó Steve (Jack Black) egy speciális kockával kaput nyit egy idegen világba, ami a Minecraftból is ismert Felvilág. Steve-nek azonban meggyűlik a baja az Alvilág mindent leromboló és kizsákmányoló disznóival, a piglinekkel, végül ott marad rabságukban, a kulcsként funkcionáló kockát pedig egy megszelídített farkassal küldi vissza a mi világunkba.

Ott kerül a bukott híresség, Garrett (Jason Momoa), az anyjukat elvesztő testvérpáros, Henry (Sebastian Hansen) és Natalie (Emma Myers) kezébe, hogy elvezesse őket Felvilágba, amivel magukra vonják a továbbra is világuralmi terveket szövögető disznók figyelmét. Innentől kezdődik a harc nemcsak a creeperekkel, zombikkal, csontvázakkal és endermanekkel, de a gonosz disznó-királynő seregeivel is. És ugyan Steve kifejezetten jól érzi magát a rózsaszín bárányok, falusiak között, a többiek nem szeretnék egész életüket kockák között tölteni.

Egy Minecraft film

Személyes okokból eleve tartottam a videójáték filmes feldolgozásától (sem a Minecraft játékért, sem Jack Blackért nem vagyok oda), amely részben hozta is, amire számítottam, részben viszont egyszerre nyújtott többet és kevesebbet. Az ugyanis hagyján, hogy a sztori egy kis semmiség; hogy Jack Black ugyanolyan ripacs, mint bármikor máskor; vagy hogy Jason Momoa a rózsaszín kabátban és feketére festett körmeivel egy igazi pojáca. Mellé az elején olyan szintű szexuális tartalmú szövegek repkednek az alapvetően családinak beharangozott filmben, hogy a hajam égnek állt,

Irreális és szürreális szereplők, túljátszott szerepek, irritáló dialógusok dolgozzák meg a néző idegeit – de ami a legmeglepőbb, hogy az Egy Minecraft filmnek ettől függetlenül van valami egyedi varázsa. Minden idiótasága és túlzása ellenére vannak jó poénjai, vicces helyzetei, jó pillanatai. Egy Minecraft-rajongó pedig egy csomó utaláson és kikacsintáson rötyöghet. Sőt, a retrósok különösen élvezhetik Garrett boltjának és múltjának bemutatását a régi arcade cabinetekkel, retró konzolokkal. De ahogy mondtam, ettől még nem lesz jó film. Maximum szerethető.

Megvan a maga közönsége

Hogy digitális világokon belül a Minecraft kreatívabb az átlagnál, az tény. Ettől függetlenül nem tartom jó dolognak, hogy gyerekek élik a játékban a fél életüket, beszippantva a kijelző nyújtotta álvalóságba, kreativitásukat pedig kézzel fogható dolgok helyett pixelekben, pixelek között élik ki. De akármit gondolok róla, a gyerekek imádják, az Egy Minecraft film pedig az elején lévő, a jó ízlést érintő szőnyegbombázást leszámítva családi film. Jól néz ki, ahogy említettem, itt-ott még vicces is. Ha pedig Stifler mamája (Jennifer Coolidge – Amerikai pite) nem szerepelne, a szex-poénok sem kerülnének elő.

De minden jobb pillanata ellenére, a már említett hibái okán nem tudom kifejezetten ajánlani. Aki akarja, az persze így is, úgy is megnézi, de hogy nem ez lesz az év filmje, az is biztos. A Warner ettől függetlenül már franchise-ban gondolkodik, így ha sikere lesz, várhatjuk a McDonald's-os menük és apróságok mellett a további Minecraft-filmeket is. Hogy jó ez nekünk? Nem vagyok benne biztos, de tavaly és idén is láttam már rosszabb filmet is a moziban.

Nyitókép: Intercom/Warner Bros.